09. Krónikus gyulladás és öregedés: mit jelent az inflammaging?

Mikor segít és mikor árt a gyulladás?

Akut gyulladás például fertőzés vagy sérülés során alakul ki. Védekező sejtek érkeznek az érintett területre, megváltozik a vérellátás és az erek áteresztőképessége. Ennek következménye bőrpír, melegség, duzzanat, fájdalom és átmeneti működéscsökkenés lehet. A kiváltó inger megszűnése után a reakciónak szabályozottan le kell zárulnia, a szövetnek pedig helyre kell állnia.

Krónikus gyulladás akkor alakul ki, ha az inger fennmarad, a károsodás ismétlődik, vagy a gyulladásos válasz lezárása nem működik megfelelően. Nem feltétlenül jár lázzal vagy erős fájdalommal. Helyi maradhat, de az egész szervezetet is befolyásolhatja. Oka lehet tartós fertőzés, autoimmun betegség, anyagcserezavar, irritáló anyag vagy fertőzés nélküli szövetkárosodás. [7]

Az öregedés során az emberek egy részénél tartós, alacsony fokú gyulladásos aktivitás alakul ki, amelyet inflammagingnek neveznek. Immunváltozásokkal, felhalmozódó sejtkárosodással, a környezettel és az életmóddal függ össze. Nem önálló diagnózis, és nem szükségszerűen zajlik mindenkinél ugyanúgy. Különböző népességek összehasonlítása szerint az életkor és a gyulladásos mutatók kapcsolata az életkörülményektől is függ. [1] [6] [7]

Hol keletkezik a krónikus gyulladás?

A belek és az erek egyaránt fontos gyulladásos helyszínek lehetnek. A forrást azonban nem lehet mindenkinél automatikusan egyetlen szervben keresni. A tünetek és a leletek alapján több lehetőséget mérlegelnek:

• Szájüreg és fogazat. Az íny és a fogágy gyulladása vagy egy kezeletlen fogászati góc tartósan terhelheti a szervezetet.
• Belek. A gyulladásos bélbetegségek, a cöliákia és egyes fertőzések aktiválják az immunrendszert. Bizonyos betegségekben a bélgát károsodása és mikrobiális összetevőkkel való érintkezés is szerepet játszik. A puffadás önmagában nem határozza meg a gyulladás okát vagy kiterjedését.
• Zsigeri zsír és anyagcserezavarok. A belső szervek körüli zsírszövet anyagcsere-szempontból aktív. Túlzott mennyisége, az inzulinrezisztencia és az anyagcsere-eredetű májbetegség elősegítheti az alacsony fokú gyulladást.
• Érfal. Érelmeszesedésben a gyulladás az apoB-t tartalmazó lipoproteinrészecskék visszatartásával és az azt követő immunválasszal kapcsolatban alakul ki. Az erek egészségéhez ezért a vérzsírok, a vérnyomás, a vércukor és a dohányzás kérdése is hozzátartozik.
• Más szövetek és betegségek. A krónikus sebek, egyes tüdőbetegségek, tartós fertőzések, autoimmun betegségek és ismétlődő szövetkárosodások saját diagnosztikai és kezelési megközelítést igényelnek. [5] [7] [9]

Az egy helyről származó gyulladásos közvetítőanyagok a vér útján távoli szervekre is hathatnak. A máj például fokozott CRP-termeléssel reagál. Így az egész szervezetet érintő gyulladásos válasz anélkül is kialakulhat, hogy a fertőzés mindenhová elterjedne. A dohányzás, a mozgáshiány, az alvászavarok és a tartós anyagcsere-terhelés tovább erősíthetik ezt. [2] [7]

Mikrokeringés és a szöveti helyreállítás feltételei

A mikrokeringés a legkisebb erekben zajló véráramlás, ahol oxigén, tápanyagok és anyagcseretermékek cserélődnek a vér és a szövetek között. A sejtek egészségéhez nemcsak az fontos, hogy vér jusson a szervhez, hanem az is, hogyan oszlik el a kis erekben, és az anyagok eljutnak-e a sejtekhez.

Az akut gyulladás kezdetén a véráramlás gyakran fokozódik. Az erek tágulása segít odaszállítani a védekező sejteket és a szükséges anyagokat. Erős vagy tartós gyulladásban viszont a fokozott érpermeabilitás, a duzzanat és az érbelhártya zavara nehezítheti a szövet ellátását. Nőhet az a távolság is, amelyet az oxigénnek a hajszálértől a sejtig meg kell tennie. A gyulladás ezért nem mindig jelent csökkent véráramlást: számít a fázisa, a kiterjedése és az érintett szövet. [11]

Az iszkémia elégtelen vérellátást, a hipoxia oxigénhiányt jelent. A vérellátási zavar károsíthatja a sejteket és gyulladást válthat ki. Bizonyos körülmények között a gyulladás tovább ronthatja a vérellátást. Oxigénhiány és az anyagcseretermékek elégtelen elszállítása mellett a helyi pH is megváltozhat. Ezt a helyi szöveti savasodást meg kell különböztetni a vér egészét érintő acidózistól; a vizelet pH-ja nem mutatja meg egy konkrét gyulladt szövet pH-ját. [11]

A reaktív oxigénformák, vagyis az oxigénből származó, kémiailag aktív molekulák a védekezésben és a sejtes jelátvitelben is részt vesznek. Ha képződésük meghaladja a sejt szabályozó és védelmi kapacitását, oxidatív stressz alakul ki, amely károsíthatja a membránokat, a fehérjéket és a DNS-t. A gyulladás, a hipoxia és az oxidatív károsodás így kölcsönösen erősítheti egymást. Nő a sérült sejtek javításának és pótlásának igénye; egyes sejtek elhalnak, mások szeneszcenciába kerülnek. A regenerációhoz megfelelő feltételek és a károsító ok megszüntetése szükséges. [3] [7] [11]

Hogyan kapcsolódik a gyulladás a sejtek öregedéséhez?

A szeneszcens sejtek nem osztódnak tovább, de anyagcseréjük aktív marad. Egy részük gyulladásos és más jelzőanyagok keverékét bocsátja ki, amelyet SASP-nak neveznek. Ezek a jelzések hatnak a környező sejtekre, és tartós felhalmozódás esetén kedvezőtlen szöveti környezethez járulhatnak hozzá. A szeneszcencia ugyanakkor védelmi feladatokat is ellát, például korlátozza a sérült sejtek szaporodását. [3]

Egy másik vizsgált mechanizmus az NLRP3-inflammaszóma, a veleszületett immunitás része, amely bizonyos veszély- és károsodási jelzésekre reagál. Egérkísérletekben kimutatták szerepét a gyulladásban és az életkorral járó funkcióromlásban. Ezek az eredmények segítenek megérteni a mechanizmust, de önmagukban még nem határoznak meg kezelést egészséges emberek számára. [4]

A krónikus gyulladás és a sejtes öregedés tehát kölcsönösen erősíthetik egymást. Jelentőségüket a szervműködéssel, az anyagcsere egészségével, a fizikai teljesítőképességgel és a konkrét betegségekkel együtt értékelik. Egyetlen vérvizsgálat nem tükrözi az egész szervezet öregedési sebességét. [1] [6] [7]

Kapcsolódó cikk: 06 – Szeneszcens sejtek és szenolitikumok.

Mit mutat a CRP, a hs-CRP és a vérsüllyedés?

A CRP és a hs-CRP ugyanazt a fehérjét méri. A különbség a módszer érzékenysége. A hagyományos CRP-t elsősorban a gyulladásos válasz és annak alakulása értékelésére használják. A nagy érzékenységű hs-CRP pontosabban különíti el az alacsony koncentrációkat, ami segíthet a szív-érrendszeri kockázat becslésének kiegészítésében. [2] [8] [9]

Gyulladásban megemelkedhet a fibrinogén és más plazmafehérjék mennyisége, amelyek elősegítik a vörösvértestek aggregációját, vagyis összecsapzódását. Ez gyorsíthatja a vérsüllyedést. Az ESR-t azonban más körülmények is befolyásolják, és általában lassabban változik, mint a CRP. A vérsüllyedés nem a vér viszkozitásának vagy a mikrokeringésnek a közvetlen mérése. A vér áramlási tulajdonságainak értékelésekor a hematokritot, a vörösvértestek alakváltoztató képességét és más jellemzőket is figyelembe kell venni. [10]

A normális CRP nem zár ki minden helyi vagy krónikus gyulladást. A magas ferritin sem jelent feltétlenül csak vastöbbletet. A vizsgálatokat ezért a tünetek és a konkrét kérdés alapján választják ki; nem mindenkinek van szüksége az összes felsorolt tesztre. [2] [10] [15] [16]

Elegendő, ha a CRP 10 alatt van?

A laboratóriumi referenciahatár és a kedvező hosszú távú kockázati profil nem ugyanaz. A hagyományos CRP felső határa laboratóriumtól és módszertől függően például 5 vagy 10 mg/l körül lehet. A 10 mg/l alatti érték ezért nem jelent automatikusan optimális gyulladásos aktivitást. Ugyanakkor a szám önmagában, a körülmények nélkül nem mondja meg, milyen kezelés szükséges. [2] [8]

Klinikailag stabil embereknél a hs-CRP esetében hagyományosan az alábbi tájékoztató kategóriákat használják a relatív szív-érrendszeri kockázat jelzésére: [8]

A 2019-es ACC/AHA-irányelv a legalább 2 mg/l-es hs-CRP-t a becsült szív-érrendszeri kockázatot növelő tényezők egyikeként említi. Ez nem önálló diagnózis és nem általános gyógyszerindítási határ. A vérnyomás, a vérzsírok, a cukorbetegség, a dohányzás, az életkor és a meglévő betegségek is számítanak. Az alacsony hs-CRP nem nullázza le az ezekből eredő kockázatot. [9]

A 0,3 mg/l alacsony érték, de nem kötelező cél mindenki számára. Nem bizonyított, hogy önmagában a 0,7-ről 0,3 mg/l-re történő csökkentés meghosszabbítja egy adott ember életét. Emelkedett eredménynél fontos annak alakulása és a mérés megismétlése stabil állapotban, akut fertőzés nélkül; sérülés vagy nagy fizikai terhelés átmenetileg szintén befolyásolhatja. [2] [8]

Figyeljen a mértékegységekre: 0,3 mg/dl = 3 mg/l, míg 0,03 mg/dl = 0,3 mg/l. A különbség tízszeres. Az egészségnek az kedvez, ha a szükségtelen, tartós gyulladásos aktivitás mérséklődik, miközben a hatékony védekezés megmarad. A cél ezért nem a laboratóriumi nulla, hanem a káros ingerek megszüntetése és a szöveti működés javítása.

Hogyan befolyásolhatók az okok és támogatható a regeneráció?

A legfontosabb az okhoz igazodó megközelítés. A gyulladt fogászati góc fogászati ellátást, az aktív bél- vagy autoimmun betegség hatékony kezelést, az anyagcsere-terhelés pedig életmódváltoztatást és a társuló eltérések rendezését igényli. A laborérték csökkentése az összefüggések megértése nélkül elfedheti a lényegi problémát.

1. A forrást a panaszok alapján keresni. Tartós eltérések vagy tünetek esetén beszélje meg orvosával a lehetséges okokat. Ennek része lehet fogászati ellenőrzés, bélpanaszok, sebek vagy egy konkrét krónikus betegség kivizsgálása.
2. Csökkenteni a zsigeri zsírfelesleget és megőrizni az izmokat. Túlsúly esetén hasznos a fokozatos testsúlyrendezés, a megfelelő táplálkozás és az erősítő mozgás. A cukorbetegséget és más anyagcserezavarokat egyidejűleg kezelni kell.
3. Rendszeres mozgással támogatni az ereket. A sétát vagy más aerob mozgást az egészségi állapothoz igazított erősítő edzéssel érdemes kombinálni, és megszakítani a hosszú ülést. Vérellátási zavar, jelentős duzzanat vagy nem gyógyuló seb esetén először az okot kell tisztázni.
4. Biztosítani a táplálkozást és az alvást. Részesítse előnyben a többnyire minimálisan feldolgozott ételeket, az elegendő fehérjét, a megfelelő zsírokat és a tolerálható rostokat. Bélbetegségben az étrendet a diagnózishoz kell igazítani. Fontos a rendszeres alvás és az esetleges alvási apnoe kezelése.
5. Mérsékelni az ismétlődő károsodást. Ne dohányozzon, kerülje a káros hatásokat, és tartós túlterhelés esetén biztosítson regenerációt. A vérnyomást és a vérzsírokat akkor is rendezni kell, ha a CRP alacsony.
6. Időben követni az eredményt. Értékelje a tüneteket, a teljesítőképességet, a kezelt betegség állapotát és szükség szerint az ismételt laboreredményeket. A CRP csökkenése hasznos információ, de önmagában még nem igazolja az ok megszűnését. [2] [7] [9]

Mikor segítenek a gyulladáscsökkentő gyógyszerek?

A nem szteroid gyulladáscsökkentők, például az ibuprofen, gátolják a prosztaglandinok képződését, és enyhítik a fájdalmat, a lázat vagy a gyulladásos tüneteket. Hatásuk nem azonos a célzott immunszuppresszív kezeléssel, és nem feltétlenül szünteti meg a betegség okát. Károsíthatják az emésztőrendszert, vérzést okozhatnak, ronthatják a veseműködést, fokozhatják a folyadék-visszatartást vagy emelhetik a vérnyomást. Egyes szerek a szív-érrendszeri események kockázatát is növelik. Véralvadásgátlókkal együtt nagyobb a vérzésveszély. A CRP megelőző csökkentésére nem szabad önállóan szedni őket. [14]

Autoimmun és más gyulladásos betegségekben a kortikoszteroidok, immunmoduláló vagy biológiai gyógyszerek megelőzhetik a visszafordíthatatlan szervkárosodást. Az életmód rendezése és a szükséges kezelés kiegészítik egymást; a megfelelő megközelítés a diagnózistól és az előnyök-kockázatok arányától függ.

Egy konkrét gyulladásos útvonal érrendszeri jelentőségét a CANTOS-vizsgálat mutatta meg. Korábbi szívinfarktuson átesett, magas hs-CRP-jű, kiválasztott betegeknél a kanakinumab egyik vizsgált dózisa csökkentette a további szív-érrendszeri eseményeket. Ugyanakkor nőtt a halálos fertőzések kockázata, és nem igazoltak jelentős csökkenést az összhalálozásban. Az eredmény egy adott klinikai helyzetben támogatta a célzott gyulladáscsökkentés jelentőségét; nem indokol általános immungátlást az élet meghosszabbítása érdekében. [5]

Fotobiomoduláció gyulladásban és regenerációban

A fotobiomoduláció kiválasztott hullámhosszú, leggyakrabban vörös vagy közeli infravörös fényt használ. Megfelelő paraméterek mellett befolyásolhatja a mitokondriális és redox jelátvitelt, a gyulladásos közvetítőanyagok képződését és a szöveti helyreállítást. A vizsgált mechanizmusok közé tartozik a mitokondriális citokróm-c-oxidázra és a nitrogén-monoxid jelátvitelére gyakorolt hatás. A válasz függ a szövet állapotától, a hullámhossztól, a dózistól és az alkalmazás módjától. [12]

Helyi alkalmazásban a PBM bizonyos panaszok kezelését egészítheti ki. Például egy kis, placebokontrollos vizsgálat hét, kétoldali Achilles-íngyulladásban szenvedő betegnél az ín körüli prosztaglandin E2 változásait vizsgálta. Ez a mérés azt mutatja, hogy egy konkrét protokoll befolyásolhatja a helyi gyulladásos választ. A várható előnyt mindig a kezelt problémához és az alkalmazott paraméterekhez kell viszonyítani. [13]

A fotobiomoduláció távoli és szisztémás hatásait is kutatják. A helyi besugárzás, az egész testes panelek, valamint az orr vagy a csukló környékén végzett alkalmazás azonban különböző eljárások. Az egyikre vonatkozó bizonyítékok nem vihetők át automatikusan a többire. Ahhoz az állításhoz, hogy egy konkrét készülék megbízhatóan csökkenti a szisztémás gyulladást vagy meghosszabbítja az életet, megfelelő klinikai adatok szükségesek. [12]

Megfelelő indikációban a PBM kiegészítheti a regenerációt célzó ellátást. Nem helyettesíti azonban a fertőzéses góc megszüntetését, a súlyos vérellátási zavar kezelését vagy a gyulladásos betegség szükséges terápiáját. A nagyobb fénydózis nem jelent automatikusan erősebb hatást. [12] [13]

Gyakran ismételt kérdések